Változás Szent Mária Magdolna liturgikus ünneplésében

Őszentsége, Ferenc pápa, 2016. június 3-án, Jézus Szentséges Szívének főünnepén kelt rendeletében elrendelte, hogy Szent Mária Magdolnának eddigi kötelező emléknapja (július 22) ünnep rangot kapjon. A pápa e rendelkezése indoklásában Mária Magdolnának egyrészt az Úr Jézus üdvözítő misztériumában betöltött sajátos szerepére irányítja a figyelmet, másrészt e rendelkezéssel a női méltóságnak az Egyház életében és küldetésében való jelentőségét és különleges tiszteletét kívánja hangsúlyozni. A pápai rendeletet kísérő levelében az Istentiszteleti és Szentségi fegyelmi Kongregáció az egyházatyák és a hagyomány jelentősebb, Mária Magdolnára vonatkozó megnyilatkozásait összegyűjtve kiemeli, hogy Mária Magdolna, mivel az Úr halála után elcsüggedt, magába zárkózó tanítványoknak ő viszi meg a Feltámadottal való találkozásának örömhírét az "apostolok apostola" lett (apostolorum apostola - ez Aquinói Szent Tamás kifejezése); ezért is illő, hogy az apostolokkal egyenrangú liturgikus ünneplésben legyen része.

E rendelkezés értelmében, tehát Szent Mária Magdolna ünnepi zsolozsmája az Olvasmányos imaórában bővül a Te Deum himnusszal, a Reggeli és az Esti dicséretben minden szöveg a szentről szóló saját részekből veendő, az ott nem közölt imákat pedig a Szent asszonyok közös zsolozsmájából kell venni. A Napközi imaórában a himnusz a napszaknak megfelelő (mint mindig), a zsoltárokat antifónáikkal a soros köznapról vesszük, a rövid olvasmány és az azt követő párvers a Szent asszonyok közös zsolozsmájából van, az imaóra záró könyörgése pedig a szentről.

A napi szentmisében az igeliturgia olvasmányait a szentek olvasmányos könyvéből kell venni (saját olvasmányok), a mise ordináriuma pedig a Dicsőség a magasságban Istennek himnusszal bővül.

(Dr. Kajtár Edvárd)

A dekrétum eredeti szövege az alábbi linken elérhető:
https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/ccdds/index_it.htm

Szent Mária Magdolna ünneplésének saját prefációját nemzeti nyelven akkor lehet használni, ha annak fordítását már a Szentszék is jóváhagyta. Addig a szentek közös prefációi közül kell választani (I. vagy II. pref. a szentekről).