Megjelent a Praeconia 2021-es évi száma "Igeliturgia és Parsch Pius emlékezete" címmel.

Megjelent liturgikus szakfolyóiratunk következő száma. Az idei év a kiadvány szempontjából különleges lesz. Ugyanis Intézetünk úgy döntött, hogy mindenki számára ingyenesen elérhetővé tesszük a folyóirat 2021-től elkövetkező lapszámait. Ez a lehetőség hozta magával azt is, hogy a folyóiratot ezentúl digitálisan adjuk ki, nagyobb oldalszámmal, több tartalommal, a papír alapú kiadás pedig megszűnik.

Amikor ennek - az első alkalommal digitális formában megjelenő - számunknak az "Igeliturgia és Parsch Pius emlékezete" címet adtuk, két különböző, de egymástól nem idegen témát kapcsoltunk egybe. Az ige liturgiája is egymástól eltérő, jóllehet azonos tőről fakadó liturgikus formára utal. Egyrészt a szentmise első részére, az ige-liturgiára, ami megelőzi az Eucharisztia liturgiáját, másrészt az önálló Isten igéjének meghirdetését célzó liturgiára, aminek középpontjában a Szentírás áll, annak felolvasása, magyarázata, imádság, ének, esetleg - papnélküli istentisztelet formájában - kiegészülve szentáldozással.

Ferenc pápa (2019-ben) elrendelte az "Isteni Ige vasárnapjának" minden év 4. évközi vasárnapján történő megünneplését (ami korábban Szentírás-vasárnap néven vált ismertté és Szent Jeromos egyháztanító szeptember végi ünnepéhez kötődött). Az "Aperuit illis" motu propriójában a pápa kiemeli Isten igéjének "performatív" (azaz a kimondással egy időben cselekvést is végrehajtó, azaz tettekre indító) jellegét, amely különösképpen a liturgiában válik nyilvánvalóvá (2. pont). A szentatya ezzel utal a II. Vatikáni Zsinat szándékára, amely Isten igéjének újra felfedezésével azt a liturgia "principiumává" (Benedikt Kranemann erfurti liturgikus tudós kifejezése: "vezérelvévé") tette. Nem kevésbé a reformáció eltökélt szándékára, amellyel Isten igéjét (a Bibliát) és az igehirdetést fókuszba állította. A zsinat tudatosan szerette volna az Igeliturgiát önálló ünneplésformává nyilvánítani. Ez manapság a paphiány idején "automatikusan" valóra is válik. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a felolvasott igében valóban Krisztusnak egyik (fontos) jelenlétével találkozunk (vö. SC 7), ez a sacra verbi Dei celebratio. Tanulmányainkban Isten igéje asztalára figyelünk, amelyet minél bőségesebben kell megterítenünk minél többek számára.

E számunk emléket akar állítani a zsinati liturgikus reform előfutárának, a szomszédságunkban, Klosterneuburgban élt és alkotott Parsch Johann Pius OSA atyának (1884-1954), akinek jelmondata ez volt: „Szelíd szívóssággal" („Mit sanfter Zähigkeit") - életének, teológiájának, liturgiaszeretetének az összefoglalása. Mivel nagy érdemei voltak a Szentírás népszerűsítésében, a liturgián belüli elmélyült használatában, így illeszkedik emléke folyóiratunk jelen számába. A róla szóló tanulmányokkal tisztelgünk máig ható szolgálata nagysága előtt. - Nem feledkezünk meg arról sem, hogy Bécs közelében, működik a Pius Parsch Institut, ami fenntartja és működteti a jeles liturgikus szellemi hagyatékát (lehet kültagként is társulni): A-3400 Klosterneuburg, Stiftsplatz 8/3.; web: www.pius-parsch-institut.at; e-mail: pius.parsch@stift-klosterneuburg.at a címe.

Két fő témánk mellett megmaradtak korábban megszokott rovataink is. Reméljük, hogy a Liturgikus Intézet honlapján elérhető - ingyenes - számok sok érdeklődőhöz eljutnak!

„Isten szava eleven, átható, és minden kétélű kardnál élesebb (Zsid 4,12). Hogy Isten szavában mennyi erő és bölcsesség lakik, azt ezekből a szavakból is láthatják azok, akik keresik Krisztust, aki az Isten Igéje, ereje és bölcsessége. Ez az Ige az idő kezdete előtt az Atyánál volt, mint vele egyformán örökkévaló, majd időben kinyilatkoztatta magát (...) Ez az Isten eleven Szava, akinek az Atya megadta, hogy élete legyen önmagában, mint ahogy az Atya is önmagában birtokolja az életet. Ezért ő nem csupán élő, hanem ő maga az élet. (...) Amikor ez a szó felhangzik, akkor e kimondás ténye adja a hallható szónak azt az erőt, amelyet belsőleg felfog az, aki azt meghallja, s ez az erő kelti életre a halottakat, és e szavak által kapnak új életet Ábrahám fiai. (...) Isten szava átható, és minden kétélű kardnál élesebb (Zsid 4,12), amikor hittel és szeretettel fogadják. Mi lehetetlen annak, aki hisz, vagy mi nehéz annak, aki szeret? Ha ez a szó elhangzik, igéi úgy átjárják az ember szívét, mint az erős íj éles nyilai, s mint a felszegezettbe a szegek belehatolnak annyira, hogy átjárják a legbelsejét. Ez a szó ugyanis élesebb minden kétélű kardnál, azaz minden erőnél és hatalomnál jobban magáévá teszi az embert, és élesebb minden emberi lángésznél; minden emberi bölcsességet és okos beszédet felülmúl." 

A főszerkesztő (P.I.)