Isten igéjének vasárnapja
Szeptember 30-án, Szent Jeromos egyháztanító emléknapján tették közzé a Vatikánban Ferenc pápa „Aperuit illis (Megnyitotta nekik)" kezdetű apostoli levelét, amelyet motu proprio formájában írt, s amelyben elrendelte az Isten igéjének vasárnapját, amit az egyházi évközi idő harmadik vasárnapjára helyez.
A dokumentum annak a jubileumi évnek a kezdetén látott napvilágot, amikor az Egyház Szent Jeromos halálának 1600. évfordulójára emlékezik.
Ferenc pápa apostoli levele válasz sok-sok hívő kérésére, akik azt óhajtották, hogy az Egyház ünnepelje meg Isten Igéje vasárnapját. A levél idézi az Emmauszba tartó tanítványok történetének egyik mondatát: "Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat" (Lk 24,45). A pápa apostoli levelében a II. vatikáni zsinatra utal, mely nagy lökést adott a Szentírás újrafelfedezésének a Dei Verbum kezdetű dogmatikus konstitúcióval. E folyamat fontos mérföldköve volt a XVI. Benedek által összehívott 2008-as püspöki szinódus, mely "Isten Szavát értelmezte az Egyház életében és küldetésében". Az ebből született Verbum Domini apostoli buzdítás Ferenc pápa szerint "nélkülözhetetlen tanítás a közösségek számára, mert elmélyíti Isten Igéjének átalakító erejét, és főként a liturgikus cselekményben mutatkozik meg annak valóban szentségi jellege".
Az új ünnep szándékosan kerül az évközi idő kezdetére: január második felében az ökumenikus imahéthez kapcsolódik, amikor el lehet mélyíteni a kapcsolatokat a Biblián keresztül a zsidó hívekkel, és együtt lehet imádkozni a keresztények egységéért a többi keresztény felekezet tagjaival együtt.
Ferenc pápa arra buzdít, hogy ezt a vasárnapot ünnepnapként éljük meg, a liturgiában a Biblia trónusra helyezésével, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten Igéjének normatív, meghatározó értéke van a közösség számára. A püspökök ezen a vasárnapon avathatják a lektorokat, akik a szolgálatukkal Isten Igéje hirdetésének fontosságát hangsúlyozzák.
A Szentírás nem lehet kevesek öröksége, még kevésbé pár kiváltságos ember könyvgyűjteményének része. Néha bizonyos irányzatok monopolizálni próbálják a szent szöveget, fenntartva azt bizonyos köröknek vagy kiválasztott csoportoknak. De ez nem lehet így! - szögezte le Ferenc pápa, hiszen a Biblia az Úr népének a könyve. Isten Szava egyesíti a hívőket és egyetlen néppé teszi őket.
Ferenc pápa kitér az apostoli levélben is a homíliára való felkészülés fontosságára. A lelkipásztorok nagy felelőssége, hogy mindenkivel megértessék a Szentírást, egyszerű nyelvezettel, mely alkalmas a meghallgatásra. Nem szabad improvizálni, rögtönözni a szent szövegek magyarázatánál. Ne legyen terjengős a prédikáció és ne használjanak benne a hallgatóság számára idegen szempontokat. Az elmélkedés és az imádság a szent szövegek kapcsán képessé tesz arra, hogy a szív szólaljon meg úgy, hogy megérintse a hívek szívét.
Az apostoli levél kitér az emmauszi tanítványok története alapján az Írások kifejtése és az Eucharisztia kapcsolatára. Amiként a II. vatikáni zsinat Dei Verbum kezdetű konstitúciója tanít "a Szentírás üdvözítő céljáról, spirituális jellegéről és a megtestesülés alapelvéről". A Biblia nem történeti könyvek, sem pedig időrendi események gyűjteménye, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányul. A könyvek tagadhatatlan történetisége nem feledtetheti ezt az elsődleges célt, vagyis az üdvösségünket. A Bibliában minden erre irányul és az üdvösség történeteként mutatkozik meg, melyben Isten beszél és cselekszik.
Éppen az üdvösség céljának elérése érdekében a Szentlélek alakítja át az emberi szót Isten Szavává. A Szentlélek szerepe nélkül könnyen kapunk fundamentalista magyarázatot, amitől távol kell maradni, ahogy Pál apostol is emlékeztet: "A betű öl, a Lélek éltet" (2Kor 3,6). A Szentírást ugyanazzal a lelkülettel kell értelmezni, mint ahogy megírták. Jézus Krisztussal a kinyilatkoztatás beteljesedett, de a Szentlélek folytatja a tevékenységét, továbbra is sugalmaz az Egyháznak a Szentírás tanításában.
Végül Ferenc pápa a megtestesülés tényét figyelembe véve hangsúlyozza, hogy nem lehet semmiféleképpen elkülöníteni a Szentírást és a hagyományt, mert azok együtt alkotják a kinyilatkoztatás egyetlen forrását. Amikor a Szentírást a Szentlélekben olvassuk, ahogy azt írták, akkor az mindig új és tápláló marad. Segít abban, hogy az önzésből kilépjünk a megosztás és a szolidaritás útjára. Ehhez kérte Ferenc pápa Szűz Mária segítségét Isten Igéje befogadásának zarándokútján.
Az apostoli levél szövege megtalálható Könyvtárunkban is, ahol hamarosan magyar nyelven is elérhető lesz.
A Szentírás vasárnapjának előzetes hagyománya:
A Katolikus Egyházban szeptember utolsó vasárnapja sajátos ünnep, a Szentírás vasárnapja. Ezen a napon a hívek közössége fokozott figyelemmel és tisztelettel fordul a Biblia felé, ünnepli azt a tényt, hogy a zsidóság nagyjai írásba foglalták történelmüket és prófétáik jövendöléseit, az apostolok és evangélisták pedig Jézus történetét, tanítását, az ősegyház igehirdetését.
Ez az ünnep új keletű a Katolikus Egyházban. A II. Vatikáni Zsinat alkalmával történt először, hogy a világ püspökei a Szent Péter-bazilikában a főhelyre tették, és a tanácskozások középpontjába állították a Bibliát. Ezen a zsinaton a főpapok testülete messzemenően új szellemű határozatot fogadott el a Bibliáról (Dei Verbum), amely többek között arra szólítja fel a katolikusokat, hogy rendszeresen olvassák a Szentírást.
A Vatikáni Zsinat rendelkezései nyomán született meg az új ünnep, a szentírásvasárnap, amelynek megtartását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az elsők között rendelte el. Kezdetben nagyböjt egyik vasárnapján ünnepelték, később azonban áthelyezték szeptember utolsó vasárnapjára, tekintettel arra, hogy szeptember 30-án ünnepli az Egyház a nagy bibliafordító, Szent Jeromos ünnepét.
Forrás: Vatikáni Rádió / Magyar Kurír