Gyász a liturgiában - Megjelent a  Praeconia 2024-es téli száma

A gyász sokszor hirtelenül tör ránk egy váratlan haláleset nyomán. Keresztény, katolikus ember esetében ez együtt jár az Egyház istentiszteletével: virrasztás, közös imádság, eucharisztikus ünneplés (Requiem), temetés stb.

A keresztények imádságaikban kezdettől fogva megemlékeztek elhunytjaikról. Már a katakombákban ismételten találkozunk a sírokra írt, ilyen kérésekkel: "Te, aki olvasod, mondj imát érte!". A megemlékezés legtöbbször az Eucharisztia megünneplésekor történt, ahogyan azt az egyházatyák (vö. Jeruzsálemi Szent Cirill: Catech. myst. 5, 9. 10), és a legrégebbi miseszövegek is tanúsítják.

Napjainkban is ezt ajánlja az Egyház, és ha csökkenő mértékben is, de a hívek körében megvan az igény a gyászmisékre. Nagyon sok helyen a temetéshez hozzátartozik a gyászmise, és a hagyományos katolikus vidékeken az évfordulós szentmisét is igénylik a hívek. A misekönyv Általános Rendelkezéseiben ezt olvassuk: "Az egyház az elhunytakért is felajánlja Krisztus húsvéti eucharisztikus áldozatát", hogy "az egymással való szoros kapcsolat révén egyeseknek kieszközölje a lelki segítséget, másoknak pedig a remény vigasztalását nyújtsa" (ÁR. 335.p).

A liturgia segít a "gyász munkájának elvégzésében" – a halált, mint kaput állítja a veszteséget szenvedők elé, és vigasztalja őket a feltámadás hitének erősítésével, egyben segít az elszakadásban, elválásban, búcsúzásban, hálaadásban is.

Az a jó gyász-liturgia, amely segít a szeretet erősödésében, hiszen ez a szeretet nem szűnik meg soha. Egy különleges (és hála Istennek ritka) alkalmai gyászunknak a gyermektemetések (fehér színben ünnepelve).

A gyászszertartásainknak méltóknak kell lenniük, együttérzőknek, ugyanakkor hiteles tanúságtevőknek, misszionálóknak (evangelizálóknak) is, ami nem könnyű szolgálat. E számunk írásai ehhez nyújtanak segítséget a temetést végző papságnak, az asszisztálóknak, kántoroknak, sekrestyéseknek, de maguknak a gyászolóknak is.

A Szerkesztőség

A TARTALOMBÓL:

Jürgen Bärsch: Megemlékezni az elhunytakról

Franz Pfeffer: "Csak azt kérem: …emlékezzetek meg rólam Isten oltáránál"

Leo Karrer: A halál és a temetés a nyugati világban

Tegzes Katalin: Gyász és liturgia

Pákozdi István: "Nunc dimittis..."

Silvano Sirboni: A temetés szertartásának nevelő ereje

Hittani Kongregáció: Ad resurgendum cum Christo - Útmutatás az elhunytak eltemetéséről és hamvasztás esetén a hamvak megóvásáról

Hittani Dikasztérium: Jegyzet a Szentatya audienciájához - Válasz Őeminenciája, Matteo Maria Zuppi bíboros, bologna érsekének a hamvak megőrzésével kapcsolatban.

Eduard Nagel: A temetés

Erich Baldauf: A korszellemnek megfelelően temetni

Kálmán Peregrin OFM: Kapaszkodók a méltó búcsúzáshoz

Manuel Uder: Ébren tartani az emlékezést

Pákozdi István: A "Stille nacht..." lelkisége