Az olvasmányokról
A Szentmise Olvasmányai "A" év: Előzetes tudnivalók, 105-110. pont.
a) Olvasmányok vasárnapokra
1. Evangéliumi olvasmányok
A II. "évközi" vasárnapon az evangélium még Urunknak arra a megnyilvánulására vonatkozik, amelyet Urunk megjelenésének főünnepén ünnepeltünk. Vesszük tehát a kánai menyegzőről szóló hagyományos szakaszt, és a két másikat szintén a János-evangéliumából.
A III. vasárnappal elkezdődik a három szinoptikus evangéliumnak megközelítően folyamatos olvasása. Ez az olvasás úgy alakul, hogy minden egyes evangélium a saját tanítását nyújtsa arról, ahogyan Urunk élete és igehirdetése kibontakozik.
Ezenfelül bizonyos összhangot érünk el az egyes evangéliumok mondanivalója és az egyházi év előrehaladása között. Vízkereszt után tudniillik Urunk igehirdetésének kezdeteit olvassuk, amelyek igen jól kapcsolódnak Krisztus keresztségéhez és első megnyilatkozásaihoz. Az egyházi év végén pedig természetszerűen jutunk el az utolsó vasárnapok sajátosan világvégi tanításához. Az evangéliumok ama fejezetei, amelyek a kínszenvedés elbeszélését megelőzik, kisebb-nagyobb mértékben erről a témáról szólnak.
A B-évben a XVI. vasárnap után bekapcsolódik öt olvasmány János 6. fejezetéből ("beszéd az élet kenyeréről"); ez természetszerű betoldás, minthogy a kenyérszaporítás János evangéliumából véve helyettesíti ugyanezt az elbeszélést a Márkéban. Lukács megközelítően folyamatos olvasásában a C-évben az első szöveg (azaz a III. vasárnap) elé kerül az evangélium előszava, amely igen szépen kinyilvánítja a szerző szándékát, és máshová nem látszott elhelyezhetőnek.
2. Ószövetségi olvasmányok
Ezek az olvasmányok az evangéliumi szakaszoknak megfelelően vannak kiválogatva, hogy kerüljük a túl nagy eltérést az egyes misék olvasmányai között, de főként azért, hogy a két szövetség egybetartozása nyilvánvalóvá legyen. Az összefüggés egy és ugyanazon mise olvasmányai között kitűnik azokból a gondosan megválogatott címekből, amelyek az egyes olvasmányok elé kerültek.
A válogatás, amennyire csak lehetséges volt, úgy történt, hogy az olvasmányok rövidek és könnyen érthetők legyenek. De arról is gondoskodtunk, hogy vasárnaponként kelljen minél többet felolvasni az Ószövetség legjelentősebb szövegeiből. Ezek azonban nem logikai rendben kerülnek sorra, hanem az evangéliumi olvasmányokkal összhangban. Így nyílik meg Isten igéjének kincstára, hogy mindazok, akik a vasárnapi misén részt vesznek, megismerkedhessenek az Ószövetség csaknem minden fontos lapjával.
3. Apostoli olvasmányok
Szentleckeként ki van jelölve Pál és Jakab leveleinek megközelítően folyamatos olvasása (Péter és János leveleit húsvéti és karácsonyi időben olvassuk).
A korintusiakhoz írt első levél meglehetősen hosszú, és különböző kérdésekkel foglalkozik. A sorozatban három év között van szétosztva ennek az "évközi" időnek kezdetén. Hasonlóképp ajánlatosnak látszott kétfelé osztani a zsidókhoz írt levelet; az első részt a B-évben, a másik részt a C-évben olvassuk.
Megjegyzendő, hogy eléggé rövid részeket válogattunk össze, és nem nagyon nehezeket, hogy a hívek megértsék.
b) Olvasmányok az Úr főünnepeire az "évközi" időben
A Szentháromság főünnepére, Krisztus szentséges Testének és Vérének, továbbá Jézus szentséges Szívének főünnepére kijelölt olvasmányok szövegei megfelelnek az ünneplés jellegének.
A XXXIV., azaz utolsó vasárnap olvasmányai dicsőítik Krisztust, mint a Mindenség Királyát, akire előképként Dávid utalt, előre hirdetve megaláztatásait a szenvedésben és a halálban; de aki majd uralkodik az Egyházban, és visszatér majd az idők végén.
c) Olvasmányok köznapokra
1. Az evangéliumok úgy vannak elrendezve, hogy Márk olvasásával kezdjük (I-IX. hét), azután Mátét (X-XXI. hét), végül Lukácsot (XXII-XXXIV. hét). Márk 1-12. fejezetét teljes egészében elolvassuk, csupán a 6. fejezet két szakaszát hagyva ki, amelyeket hétköznap más napokon olvasunk. Mátéból és Lukácsból mindent felolvasunk, ami Márkban nincs benne. Kétszer vagy háromszor is felolvassuk mindazt, ami vagy egészen sajátos jelleggel bír a különböző evangéliumokban, vagy amiatt szükséges, hogy az evangélium folyamatossága jól érthető legyen. A végső dolgokról szóló beszéd Lukácsnál teljes, és így olvassuk az egyházi év végén.
2. Olvasmányként néhány héten keresztül az Ószövetséget olvassuk, aztán az Újszövetséget a szövegek hosszúsága szerint.
Az Újszövetségből eléggé bőven olvasunk, hogy az egyes levelek lényeges tartalma sorra kerüljön.
Az Ószövetségből csak válogatott helyeket közölhetünk, hogy a lehetőség szerint megmutatkozzék az egyes könyvek jellege. A történeti olvasmányok úgy vannak megválogatva, hogy áttekinthető legyen belőlük a megtestesülést megelőző egész üdvösségtörténet. Túl hosszú elbeszéléseket nem nagyon lehetett előírni: olykor úgy válogattuk össze a verseket, hogy a felolvasás ne váljék szerfölött hosszúvá.
Ezenfelül néhányszor a bölcsességi könyvekből kiragadott szövegek világítják meg a történelmi események vallási jelentését. Ezeket előszó vagy záradék módjára fűztük hozzá némelyik történeti sorozathoz.
Csaknem minden ószövetségi könyv helyet kapott az egyházi év köznapi olvasmányrendjében. Csupán igen rövid könyvek maradtak ki (Abdiás, Szofoniás), és egy költői könyv, az Énekek éneke. Az épületes célzatú elbeszélések közül, amelyek elég hosszú olvasást kívánnak ahhoz, hogy érthetők legyenek, Tóbiás és Rut könyveit olvassuk, elhagyva a többit (Esztert és Juditot). Mégis előkerül belőlük egy-két szöveg vasárnapokon és egyéb időszakok köznapjain.
A következőkben közölt III. táblázat mutatja mindkét szövetség könyveinek elosztását az "évközi" köznapokra a két esztendőben.
Az egyházi év végén kerülnek felolvasásra azok a könyvek, amelyek illenek ennek az időnek világvégi jellegéhez: vagyis Dániel és a Jelenések könyve.