Megjelent a Praeconia 2023-as, karácsonyi száma

A szakrális művészet mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Ezen belül különösképpen a templomépítészet. Legyen az buddhista templom, mohamedán mecset vagy keresztény templom, amikor annak megtervezéséhez nyúlnak, amikor az ember hódolatát akarják kifejezni az istenség felé, akkor a legszebbet, a legnemesebbet kívánják létrehozni. Legalább is ez így volt eddig s talán a modern művészet a maga formáival és eszközeivel is ezt kívánná követni. Évekkel ezelőtt a Régi-új Magyar Építőművészet is különálló mellékletet jelentetett meg (UTÓIRAT Post Scriptum: Szakrális tér – szakrális építészet címmel [2003/6. szám]). Benne templomtervek, körkérdés a szakrális építészetről, művészet az ezredfordulón. Még katolikus teológus cikkét is megjelentették benne: Jelenits István, Liturgia és művészet címmel (57. lap).

Jelen számunk ezt a vonalat igyekszik folytatni, sokkal inkább a liturgiára helyezve a hangsúlyt, mint az építészet apróbb kérdéseire.

Az ausztriai Pius Parsch Intézet vaskos, reprezentatív, albumszerű kötetet jelentetett meg 2010-ben a templomépítészetről és a liturgikus tárgyakról, azok művészetéről. Ez a kötet azonban nem új, az 1939-es eredeti kiadás aggiornált kiadása, amelyet a neves liturgikus Parsch Pius adott ki egy építészmérnökkel együtt Klosterneuburgban. A több mint kétszáz oldalas gyűjtemény bőséges fényképanyaggal (akkor még fekete-fehér) és mérnöki rajzokkal az építészetileg legszebb és legjelentősebb – többnyire modern – templomokat mutatja be Ausztria szerte. A templomépítészet azóta sokat fejlődött és bővült a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjának szempontjaival. Ma is épülnek új templomok és felújítanak régieket. A téma aktuális. Jelen számunk tanulmányai segítséget kívánnak nyújtani azoknak, akik építenek vagy megújítanak. Szempontokat villantanak fel, amelyekre érdemes figyelnünk.

Azt az irányt igyekszünk követni, amit egy korábbi számunkban - Szent ez a hely (Praeconia 2012/1. szám) - már elkezdtünk.